Megjelent cikkek, interjúk, elemzések

Lemezkritika a www.hardrock.hu oldalon - Mi vagyunk a... Pannonium Orchester (2021.05.26.)

Mi vagyunk a... rovatunkban ezúttal egy különleges bandát ismerhetsz meg, méghozzá a didaktikus progresszív szociorockot játszó Pannonium Orchestert. A csapat az elgondolkodtató szövegekkel megtoldott dalaival azt a célt tűzte ki zászlajára, hogy kivigyék a nevelést-oktatást a rockzene keretei közé is.

Didaktikus progresszív szociorock. Hogy mi is az? Nos, a Pannonium Orchester a viccesnek tűnő stílusmeghatározás mögött minden szónak jelentést tulajdonít, legfőbb célkitűzésük pedig az, hogy egyfajta népművelő tettet vigyenek véghez, amit szövegeik, valamint zenei eszköztáruk is alátámaszt. A gárdában tanár- és mérnökemberek zenélnek együtt, új lemezük pedig nemrég jelent meg `Quo Vadis?´ címmel. "Az általunk képviselt stílus szerintünk már 30 éve kihalt, de hisszük azt, hogy még létezik az a hallgatói réteg, akinek ez a zene még tud közvetíteni valós értékeket - áll a zenekar bemutatkozó anyagában. - Túlzás lenne kijelenteni, hogy új stílust találtunk fel, hogy mi mások vagyunk, mint a többiek. Nem, és nem is törekszünk erre. Mi egyszerűen mutatni szeretnénk egy alternatívát az embereknek, hogy másképp is lehet csinálni. Mi gondolkodtatni szeretnénk. Ennek egyértelmű leszögezése alapvető fontosságú a zene és szöveg egységének megértéséhez."

A zenekar dalai igényesen megkomponáltak, valamint meglehetősen sokrétűek, néhol még rockoperás hatásokat is felfedezhetünk bennük, a szövegek pedig valóban elgondolkodtatóak. Mindezzel üde színfoltnak számítanak a hazai zenekarok tömkelegében. "A szociális kérdések mellett történelmi témákat is bedobunk, mert azokból is lehet tanulni. Tanulni, mert a mi zenénk - ha már meg kell határozni a műfajt - valamiféle >>népművelő<< rockzene: azt az űrt lenne hivatott kitölteni, amely a magyar könnyűzenében szerintünk megvan: kivisszük a nevelést-oktatást a rockzene keretei közé is. Nem hirdetünk >>kivonulást<< a `romlott´ világból, nem kívánunk részt venni pártpolitikai manipulációkban és nem gondoljuk azt, hogy mi mindent mindenkinél jobban tudunk és csinálunk. Amit teszünk, azzal mindössze elgondolkodtatni szeretnénk, ha már megadatott nekünk, emberi lényeknek a gondolkodás képessége."

A fentebb említett `Quo Vadis?´ című lemezük a második a sorban, amely meglehetősen régen, 2001-2002-ben, az `Éjjel, távol´ albumuk felvétele után, a zenekar legtermékenyebb szakaszában íródott. "2002 nyarán láttunk neki a stúdiótevékenységnek, amelyet kevés próba előzött meg. Részint emiatt, másrészt az állandó fejlődésből eredő változtatások miatt a húsz(!) évvel korábban felvett `Quo Vadis?´-t a megjelenésekor hallgatva gyakran mondogattuk, hogy "na, már ezt és azt is teljesen másképp játsszuk vagy kéne játszanunk". Persze a témák, a motívumok és a szerkezet megmaradt, de a most végre kiadásra is megérett változaton sok minden másképp szólal meg, mint akkor, egyrészt a rendelkezésünkre álló stúdiótechnika, másrészt az új éneksávok, harmadrészt pedig a lemezre pakolt "effektréteg" miatt. A `Quo Vadis?´ egy tézis-antitézis-szintézis vázra épített keretes konceptalbum, lazán egymásba fonódó, egymásra utaló dalokkal és a szövegekben előforduló gondolatokhoz kötődő zenével. A szövegek társadalmi témájúak, a fogyasztói társadalmat, a globalizációt és a liberalizmust félre(túl-)értelmező embereket kritizálva mutatják be korunk és világunk tipikus szociális problémáit, utalva a >>modern<<, urbanizálódott ember és a környezet (természet) nem túl jó kapcsolatának kérdéskörére is. Mindezt több helyen szinte csapongó zene kíséri, amely alapvetően a kapkodó, felszínes kultúráról szóló szöveget támasztja alá, a visszatérő gondolatokat (menés, rohanás, pusztulás) motívumokkal jelezve, némelykor tisztán zenei eszközökkel utalva a mondanivalóra. A `Quo Vadis?´ összességében egy nagyrészt tudatosan szerkesztett, tárgyilagosabb, gondolatibb zene, éles hangú kritikákat megfogalmazó, többrétegű (biblikus, szociálpszichológiai, környezetvédő) szövegekkel."

A banda új albuma limitált példányszámban CD-n is kiadásra kerül, ami nemsokára elérhető, rendelhető lesz. Ha szeretnéd őket támogatni, akkor kattints a Bandcamp-oldalukra, ahol természetesen ingyenesen is letölthető a lemez.

Lemezkritika a www.passzio.hu oldalon (Hujber Dávid) - Pannonium Orchester - Éjjel, távol (2005.11.23.)

A Pannonium Orchester egy új név a Progresszív Rock/Metal színtéren. Már évek óta zenélgetnek a srácok, de most jutottak el oda, hogy a közönséggel megismertessék az első lemezüket. Ezt a hanganyagot (Jó minőségben) a honlapjukról le lehet tölteni. A címük: pannonium.hu

Az Éjjel, távol hangzása nagyon jó, főleg ahhoz képest, hogy házi stúdióban vették fel a lemezt. Többnyire Váli Péter foglalkozott a lemezfelvétellel, és mint már előbb említettem, remek munkát végzett!

A zenéjük elég komplex, egyáltalán nem egyszerű hallgatnivaló. Konkrétan nem nagyon tudnék mondani zenekarokat, akikhez hasonlítani lehetne Pannoniumék zenéjét. Ha nagyon megerőltetem magam, akkor egy-két helyen régi, 70-es évekbeli Prog zenék hatását hallom, vagy esetleg az Iron Maiden megoldásai ugranak be 1-1 dalban. De egyáltalán nem zavaró, inkább az egyediség dominál az egész anyagon. Ezt az egyediséget a szövegközpontúság is adja, de egyáltalán nem szorul háttérbe a zene és a zenészek sem. Az tetszik a Pannonium zenéjében, hogy nem hagyatkoznak a fiúk a szokásos progos megoldásokra, hanem minden dalban igyekeznek valami újat mutatni. Váli Péter finomabb témákat penget, de ha kell, akkor betorzítja a gitárt, és nem rest kicsit súlyosabb riffekkel megszórni a hallójáratainkat. Simon Ervin dobjátéka és Fábián Csaba kellemes basszustémái nagyon jó alapokat biztosítanak. Fábián Attila kifinomult billentyűtémái azok, amik főleg nem követik a bevett szokásokat. Ez így van jól. Soha nem lehet kitalálni, hogy mit fog játszani a következő másodpercben. Ez egyébként az egész zenekarra jellemző, de Attilára főleg. A végére hagytam Torma Ákost: Az ő hangját nem tudtam egyik ismert énekes hangjához sem hasonlítani, pedig nagyon alaposan körülnéztem, és nemcsak a Progresszív Rock színtéren. Jól énekel, inkább finomabb tartományokban, szóval Eric Adams-es sikolyt nem fogtok hallani tőle, de éppen ez adja a dolgok különlegességét! A lemezre nemcsak a zene, a témák, hanem a hangszerelés változatossága is jellemző. Sok helyen hallható furulya, akusztikus gitár, mandolin, és még cselló is. A mandolin és furulya egy kis folkos ízt is kölcsönöz. Néhány helyen hallhatóak háttérvokálok, jól és jó helyen alkalmazták ezeket, nem lenne rossz, ha a következő lemeze(ke)n is hallhatnánk majd hasonlókat.

Kedvenc dalok: Materia Humana, ...és a többi lánynak, Éjjel, távol, Döbling 'rácsai' közt.

A szövegek történelmi és társadalmi témákat boncolgatnak, és eléggé elgondolkodtatók. A címadó dal például a Gulagra hurcolt magyarokról, a Die Wende a rendszerváltás utáni csalódottságról íródott, a Döbling "rácsai" közt pedig Széchenyi utolsó gondolatait taglalja. Az ...és a többi lánynak pedig azokról a nőkről szól, akik a legősibb módon keresik a kenyerüket. Az összes dalszöveg magyarul íródott. De ez nem zárja ki azt, hogy Pannoniumék külföldön is érvényesüljenek. Gondoljatok csak a VHK-ra, Kormoránra, Pokolgépre, vagy éppen a Tormentorra: Ők általában magyar szövegekkel dolgoznak (bár a Tormentor angol szövegeket is ír), és mégis ismertek és elismertek lettek külföldön.

A lemezen 8 dal, és egy intro hallható. Aki letölti az Éjjel távol lemezt, 45 percen keresztül élvezheti ezt a zenei utazást.

Kinek ajánlom a Pannonium Orchester első lemezét? Mindenkinek. De főleg Progresszív/Jazz zenére szakosodott rockfoglalkozáson nevelkedett arcoknak. Egy King Crimson-függő éppúgy tudja élvezni a zenét, mint egy Dream Theater diétán élő földlakó.

Még annyit a végére, hogy a Pannonium Orchester sajnos doboshiányban szenved, ha valaki szeretne csatlakozni dobosként egy reményteljes zenekarhoz, írjon Fábián Csabának, e-mail címe: fabian.csaba@gszi.bme.hu vagy pedig: calyzer@freemail.hu (A doboshiány azóta megoldódott - Peti)